Rólam
Szabó Ágnes
A kamaszokkal való munka különösen fontos része az életemnek. Több mint húsz éve dolgozom fiatalokkal, családokkal, és ez az időszak nagyon sok mindenre megtanított. Arra, hogy a „nem tudom”, a „hagyjál békén” vagy éppen a csend mögött sokkal több minden lehet, mint amit elsőre látunk. Arra, hogy mennyire fontos valóban kíváncsinak lenni a másik emberre, és nem csak azt nézni, ahogy viselkedik.
A kamaszokkal végzett munkám a mai napig meghatározó számomra. Közel áll hozzám az a világ, amelyben ők próbálják megtalálni önmagukat, a saját hangjukat és a helyüket.
De legalább ennyire fontos számomra a közösség ereje. Az elmúlt években sokféle csoporttal dolgoztam: anyákkal, fiatalokkal, szerhasználókkal, pedagógusokkal és segítő szakemberekkel. Más-más helyzetek, más-más emberek, mégis újra és újra ugyanazt tapasztaltam:
Egy jó közösségben történik valami. Ahol lehet kapcsolódni, megosztani, nevetni, kérdezni, akár bizonytalannak lenni is, és sokszor olyan dolgok válnak kimondhatóvá, amelyek egyedül nehezebben találnak utat.
Ezért a közös gondolkodás, az élményalapú munka, a kreativitás és a közösségi kapcsolódás ma is fontos része annak, ahogyan dolgozom.
Talán a legegyszerűbben úgy tudnám megfogalmazni, hogy kíváncsi vagyok az emberekre.
- Arra, hogy mi van a kimondott mondatok mögött.
- Arra, hogyan kapcsolódnak egymáshoz.
- Arra, hogyan tudunk néha nagyon közel kerülni, máskor pedig nagyon eltávolodni egymástól.
- És arra is, hogyan találunk vissza önmagunkhoz, vagy egymáshoz.
Ezt szeretném adni a Magnóliában: figyelmet, valódi jelenlétet, szakmai tudást és olyan kapcsolódási lehetőségeket, amelyekben egyedül és másokkal együtt is kereshetjük a következő lépést.